Nem érzem magam rosszul a karanténban...

Valami baj van velem?

A "karantén" első pár napjában mindenki ezerrel túlteljesített... Aztán a kijárást korlátozó rendelet után valahogy beállt az élet. Van, aki szenved attól, hogy nem mehet sehova, szenved attól, hogy otthon van a gyereke, a párja, a szomszédja. Van, aki csak csendesen kesereg, de van az a fajta harcos amazon, aki ezt a szenvedést a különböző platformokon világgá is kürtöli, és mindenki mást, aki nem úgy érez, mint ő, azt földbe döngöli.

És van az a réteg, aki nem szenved. Mert eleve kevésbé mászkálós típus, esetleg introvertált, nem idegesíti se a párja, se a gyerekei... Ez a típus jogosan érezheti úgy, hogy vele valami baj van... Mivel a negatív vélemények sokkal mélyebb nyomot hagynak bennünk, mint a pozitív dolgok, ezért azt gondolhatjuk, hogy a többség azon a véleményen van, hogy a bezártságnak muszáj idegörlőnek lennie, és csúnya dolog, ha valaki jól érzi magát az (önkéntes) karanténban...
Nagyjából az elvonulás 3. hetében vettem magamon észre, hogy türelmetlenebb vagyok. De nem itthon a családdal, és online a barátaimmal, hanem azokkal, akik passzív-agresszív üzemmódban működtek. A kaput az tette be végleg, amikor megkaptam a jelzőt: Tökéletes Karantén Anya vagy, nem kérek belőled!
Wtf??? Én tökéletes? Én mintaanya? Hát kurvára nem vagyok az...

Először felkaptam a vizet, és megsértődtem. De úgy rendesen. És jól elküldtem mindenkit melegebb vidékre. Aztán rájöttem, hogy jó hülye vagyok, nem kellene megsértődnöm. Mert ez a jelző nem rólam szól. Ez a másikról szól. Aki nem tud megfelelni egy olyan elképzelésnek, amit ő alkotott a saját fejében. Hogy milyennek kéne lennie... És persze nem megy neki... De erről nem én tehetek...

Amiről tehetek:
1) hogyan kezelem a jelenlegi helyzetet? Melyik oldalt erősítem magamban?

Ha az ember lánya a negatív dolgokra koncentrál, akkor az egész életét negatívnak fogja látni. Persze a hamis optimizmus sem szerencsés, nem a rózsaszín habos-nyálas pillangókat kell csodálni esténként...
De minden dologban meg lehet látni a pozitívat...
Mire figyelek én? Pl minden nap keresek valamit, ami boldoggá tesz. Sablonos, de ez igenis lehet egy jól sikerült kaja, a gyerekem cuki feje, egy szexi érintés a páromtól, vagy akár az, hogy reggel volt erőm hajat mosni, és kisminkelni magamat. Lehet egy különleges formájú felhő, vagy az, hogy két év után volt időm kimosni a függönyöket. Nem kell licitálni mások jó pillanataira, a sajátokat kell megkeresni!

2) hogyan reagálok másokra

Mint írtam is fentebb, én megsértődtem... Na ez nem szerencsés. Illetve ha kimászok belőle, akkor lehet jó is,de sértetten ülve elég nehéz jól érezni magunkat.
Mi segíthet? Ha belegondolok a másik helyzetébe. Ha tudom, hogy azért akar megbántani, mert neki rossz pillanatai vannak, máris könnyebben engedem el a megjegyzést. Másrészt ez a tökéletes karantén-anya végül is egy dícséret, nem?

3) szeretem a környezetemet, amibe "beszorultam"?
Altalános elvárás, hogy az otthonát az ember szeresse. De persze ez azért nem olyan egyszerű...
Ha szeretem a környezetemet, akkor nem zavar, hogy ott kell lennem. Ha nem szeretem, és muszáj ott időznöm? Akkor viszont cselekedni kell, és alakítani! Nem totális felújításra gondolok, elég apró lépésenként haladni. Körbenézek a konyhában, és utálom, hogy megint hegyekben áll a mosogatnivaló, az étkezőasztalon a gyerek vízfestékei és egyéb kézműves kellékei? Akkor kell egy rendszer! Pl szerzek egy nagy dobozt, és a kézműves kellékeket belepakolom. A gyerek pedig bármennyi idős is, elég gyorsan meg fogja tanulni, hogy neki is oda kell elpakolnia. Zavar a rengeteg mosatlan? Akkor bizony figyelni kell arra, hogy minden azonnal el legyen mosva. ha egy pohár, akkor az az egy pohár is azonnal mosogatásra kerüljön. Így nem halmozódnak fel az edények, és máris alakítottunk a környezetünkön. Amíg otthon vagyunk, megpróbálkozhatunk azzal is, hogy átrendezzük a szobákat. Lehet utálni fogjuk az új verziót is, de lehet, hogy tök jól fog sikerülni, és lesz egy vadiúj helyiségünk!
Bevallom én a hálónkkal vagyok így, utálom, hogy a gyerekruhákat csak úgy tudom elpakolni, hogy közben rálépek 4 legóra, és 5 plüssállatot arrébb kell rúgnom... De még nem vettem rá magam az átrendezésre. De ígérem,lesz róla poszt :D

4) hogyan alakulnak a napok a partneremmel?
Amikor a klasszikus felállás az, hogy mindkét fél aludni jár csak haza, akkor a hirtelen együtt töltött közös idő túl sok is lehet. És ilyenkor jöhetnek a feszültségek... Miért hagyja a szivacsot a mosogatóban? Miért van a ruhája a kanapén? Miért fordítja meg a wc-papírt?
Egy idő után a puffogásból komoly veszekedések tudnak kialakulni. Ezt egy módon lehet csak megelőzni: kommunikáljatok! Hogy ez szóban,levélben, messenger üziben történik, az igazából mindegy. A lényeg, hogy hallgassátok meg egymást, figyeljetek egymásra, és értsétek meg a másik gondját-baját, és próbáljátok megtalálni a közös nevezőt.

5) Ne méricskéljem magam másokhoz
Főleg ne a közösségi médiában megjelent képekhez. Mindenkinek vannak jobb, és rosszabb pillanatai.Aki pozitívan próbál a jövőre tekinteni, ő is aggódik néha. És ez normális!
Aki pedig inkább aggódik, az is talál jó pillanatokat. Muszáj is neki, különben becsavarodik...
Ami nagyon fontos: Neked kell megfeleljen minden, A cselekedeteid, a gondolkodásod,a viszonyaid...