Van a belülén és a kívülén. A belülén az, amikor magadra gondolsz és magadról gondolsz, a kívülén pedig az, amit másoknak mutatsz.

Mi kell ahhoz, hogy elfogadd magad végre? Nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem minden porcikádat… Mi lenne, ha elkezdenéd látni a tökéletességedet a saját hibáztatásaidon túl? Ha azt mondanám, hogy minden rajtad múlik, megijednél vagy önbizalommal töltene el?