Van a belülén és a kívülén. A belülén az, amikor magadra gondolsz és magadról gondolsz, a kívülén pedig az, amit másoknak mutatsz.

Mit vállalunk magunkból a világ előtt? Mindenhol tele a sajtó, az internet különféle technikákkal, amelyekkel megtanulhatjuk a mostanra már rossz értelembe átcsépelt elengedés és elfogadás üres semmisségét. Az elengedés valójában egyfajta gyász, holott mindenhol egyfajta könnyedség lengi körül a fogalmat. A túl sok gondolat pedig elviszi az igazi lényeget. Így van ez, amikor elkezded magad ostromolni. Hogy miért? Azért, mert megszoktad, hogy így kell, hogy ezt érdemled és ha nem teszi meg más, majd te készséggel állsz rendelkezésedre. Először csak elförmedsz a tükörtől, fogdosod a hurkakezdeményeket a hasadon és elkezded gyűlölni azt, ami és aki vagy. Hol a külső, hol a belső tulajdonságaidat állítod pellengérre. Aztán jöhet a másokhoz hasonlítgatás, a bezzegelés. Amikor önszeretetet már nyomokban sem tartalmazol, a fejedhez vágják, hogy kissé meghíztál, jó lenne kicsit odafigyelni, mert tudod, minden fejben dől el! Ekkor még mélyebbre süllyedsz önmagad sátáni bugyrában és már azt is elfelejted, hogy létezik szeretet. A belülén elporladt, a kívülén még bírja, várakat emel a támadások ellen újabb kis fodrok és hurkák formájában, amíg a belülén, összeszedi magát saját maga ellen.
Amikor a lelkek darabokban hevernek elhagyatottan, két lehetőség van: sajnálni tovább önmagunkat, vagy belenézni a tükörben a szemünk tükrébe és azt mondani: hálás vagyok és szeretlek. Ez a test úgy tökéletes, ahogy van! Hogy nem lapos a hasam? Attól már nem vagyok szerethető? Dehogynem! A tökéletlenségeimmel vagyok a lehető legtökéletesebb én a világon! Ahogy a belső én szedegeti magába újra össze régi morzsáit, valami még nagyszerűbbet építhet belőle. Mi a titok? Elárulom. A könnyedség, a játékosság, az öröm, a hála és a jól-lét. Semminek nem kell történnie ahhoz, hogy így érezd: nem kell hétfőnek lenni hozzá, mint a legtöbb fogyókúrához, nem kell sem telihold, sem egy sámán vagy pap áldása, egyszerűen te kellesz és egy új szemüveg, egy olyan, amin keresztül te láthatod a saját valóságodat. Onnantól, hogy elfogadtad a terhét annak a felelősségnek, hogy minden rajtad áll, felegyenesedve, emelt fővel dönthetsz úgy is, hogy a boldogságot és a könnyedséget választod magadnak.

Így lettem én egészén, ahol már nincs ütközet belülén és kívülén közt, ahol nem ciki önmagamnak lenni, és elhinni, hogy pont elég vagyok, úgy, ahogy vagyok.

…Viri vagyok, plus size vagyok, filozófuslélek vagyok, kreatív vagyok, mosolygós vagyok, néha mélabús vagyok- viszont akkor írok jókat, két gyerek édesanyja vagyok, feleség vagyok, hű vagyok, exrtovertáltintrovertált vagyok, jó barát vagyok, grafomán vagyok, kitartó vagyok, rajzolós vagyok, jó szakács vagyok, macskamániás vagyok, és a legfontosabb: csoda vagyok!

És neked mondták már ma vagy valaha?

…

CSODA vagy! <3

Viri