„Manapság felkapott dolog önelfogadónak lenni és sokan úgy is csinálnak, mintha nekik magukkal semmi gondjuk nem lenne, de szerintem nagyon kevés az az ember, aki VALÓBAN el tudja magát fogadni ÚGY, ahogyan van."

Van a belülén és a kívülén. A belülén az, amikor magadra gondolsz és magadról gondolsz, a kívülén pedig az, amit másoknak mutatsz.

Mi kell ahhoz, hogy elfogadd magad végre? Nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem minden porcikádat… Mi lenne, ha elkezdenéd látni a tökéletességedet a saját hibáztatásaidon túl? Ha azt mondanám, hogy minden rajtad múlik, megijednél vagy önbizalommal töltene el?