A tegnapi napon ismét képesítés nélküli tanítónénivé avanzsáltam, és a saját iskolás gyerek mellé kaptam mégegyet kölcsön. Emellett még ott a középső csoportos ovis is. Próbáljuk a napokat keretekbe sűríteni, mivel a nagyobbik gyermekemnek nagyon fontosak ezek a tartható időintervallumok. 

Az ebéd tűpontosan délben történik. Ha elmarad, abban nincs köszönet, jön az irgalmatlan hiszti. Igazából bármiért jöhet, mégis az ebéd szent. 

Nem nagyon fogyasztunk halat, tudom szörnyedelmes anya vagyok, meg egy niemand, de valahogy ritkán kerül terítékre nálunk az omega3 legnagyobb forrása. A tegnapi napon a pluszgyerek egy fél kiló fagyasztott hekktörzzsel állított be hozzánk. Úgy szorongatta, mint a lányom a kedvenc plüssunikornisát. Az anyukája azt mondta, hogy legalább úgy is szereti. Ha benasizik előtte, a halból akkor is fog enni. Ledöbbenve láttam, hogy ilyen gyerek létezik. Aztán úgy döntöttem, hogy kreálok valamit a halból a kislány örömére. Az én lánykám úgyis mindent megeszik, a fiam meg azt mondta, hogy szereti a halat.

Így hát usgyi, nekikezdtem. A Halat picit sóztam csak, mert mégiscsak tengeri, frissen őrölt borssal hintettem meg és mindegyikre mértani pontossággal egy szelet citromot helyeztem. Mellé dobáltam néhány koktélparadicsomot és a fagyasztóban kotrás után fellelt kelbimbókat is odabiggyesztettem mellé. Meglocsoltam némi olivaolajjal és lefedtem alufóliával és beszáműztem a sütőbe 200 fokra. A köreten kezdtem gondolkozni, hogy mi lehet az itthon fellelhető raktárból megfelelő e célra. Találtam a hűtő alsó fiókjában két hatalmas édesburgonyát, amit kb egy hónapja vettem és vártam a megfelelő alkalomra. Végre fény gyúlt a fejem fölött és kivettem a hűtőből a két batátát. A kettő körülbelül egy kiló lehetett. Nemes egyszerűséggel félbevágtam őket, meg még félbe és betettem a sütőbe, 220 fokra, csak úgy minden nélkül. Kb 3/4 óra alatt jól megsültek. Olyan illat volt a konyhában, mintha sütőtök készülne. Igazából miután megsült az állaga is elég hasonló lett hozzá, meg az íze is. Amikor picit meghűltek, leszedtem róluk a héjakat és a turmixgépbe dobtam egy kis teavaj, tejföl, szerecsendió, só és bors társaságában. Innentől kb. fél óra anyaféleanyázás hangzott el, mivel a turmixgép inkább a folyékony dolgokkal kezd el jól dolgozni... Végülis én győztem, meg a tejföl, ami elég folyékonynak bizonyult ahhoz, hogy a turmixgép befejezze a sztrájkot. Ezután belekanalaztam egy jénaiba a narancssárga cuccost és rápirítottam kicsit a tetejére néhány vajkocka társaságában. A vége valami fenomenális illatorgia lett, na meg a büszkeség, hogy a katanténban ilyeneket is lehet...

A gyerekek közül a halat unikonisként tisztelő kislány befalta, ahogy csak tudta. A fiam megette a halat, az édesburgonya pürét pedig szofisztikáltan az érdekes jelzővel illette. A kislányom, aki mindent is megeszik pedig történelmet írt: bekerült 3 étel a nem eszem meg rublikába: az édesburgonya, a hal és a kelbimbó. És dacból a sült paradicsom se nyerte el a tetszését. A férjem hazaérve a munkából újra feleségül kért, bár mindketten megállapítottuk, hogy valószínűleg a menyasszonyi ruhát elfelejtjük, mert nem jönne rám röbbé. Így éltünk tovább dagadtan, de boldogan...jóllakva... 

A recept rövidebben:

A halucihoz:
-hekktörzs (amennyi van)
-olivaolaj
-só
-bors
-citrom (1 db)
-kelbimbó
-koktélparadicsom

Babátapüré:
-édesburgonya/batáta (2 jókora darab)
-teavaj
-tejföl
-só
-bors
-szerecsendió

Jó étvágyat, aki kedvet kapott hozzá! 

virtualcupp: Viri